Annak, aki szenved egy kis (vagy nagy) adag súlyfeleslegtől, egyből megakad a szeme egy-egy hirdetésen, műsoron, cikken, hogy mitől tudna fogyni. Folyamatosan azzal találja szembe magát, hogy egyik-másik híresség milyen vékony, és ezért mennyien csodálják őt, miközben egyesek közülük igencsak soványkák.

Így előfordulhat, hogy folyamatosan ezen jár az agya, de a különböző médiumok sem sokat segítenek elfelejteni a "bajt". A média ugyanis akár tudattalanul is arra ösztönöz sokakat, hogy vékonyabbak és vékonyabbak legyenek, bár szerencsére egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet a táplálkozási zavarokra. Egyes kutatások szerint a testképzavar kialakulásában nemcsak az számít, hogy a fiatal mennyit néz tévét, hanem sokszor az, hogy a barátai mennyi időt töltenek a képernyő előtt: a társak tévézése 60%-kal növeli az esélyét, hogy testképzavaros lesz valaki. Szintén lehet kiindulópont a család, ha sokat foglalkoznak a külső megjelenéssel, vagy ha túlzó elvárásokat támasztanak.

A táplálkozási zavarok egyik legalapvetőbb típusa az anorexia nervosa. Leggyakrabban fiatal nőknél fordul elő, főként 20 éves kor alatt, de megfigyelhető idősebb korban vagy néha férfiaknál is. Amíg a normális súlytól csak éppen könnyebb valaki, addig nem tekinthető orvosi esetnek, azonban, ha a legkisebb, még normális testsúlyt 15%-kal alulmúlja, már kórosnak tekintendő.

Egy fiatal modellnek a halálát is okozta a betegség: amikor Anna Carolina Restonnak egy válogatáson azt rótták fel, hogy túl kövér, akkor drasztikus „diétához” nyúlt: a víz-paradicsom-alma fogyasztására korlátozta étrendjét. Halálakor a 172 centis nő mindössze 40 kg volt. Ezután kezdtek jobban odafigyelni arra, hogy a kifutón ne szerepelhessenek olyan lányok, akiknek testtömeg-indexe 18 alatt van. Ez azt jelenti, hogy egy 170 centis ember kevesebb, mint 52 kiló.

Az anorexia nem új jelenség, a középkorban vallási okai voltak, így vezekeltek akár évtizedekig is. A 15-16. században már inkább azzal magyarázták az önéheztetést, hogy az illetőt ördög szállta meg, majd vásári látványosság lett a kórosan vékony emberekből, akik számára így jövedelemforrássá vált a soványságuk. A 19. században is biztosan jelen volt a betegség, ugyanis sokan vélik úgy, hogy Erzsébet királynő (Sissi) is anorexiás volt.

Míg korábban az ideálok alakulása sokban függött a gazdasági helyzettől, és a túlsúly a gazdagok kiváltsága volt, mára ez megváltozott: nem attól függ, hogy valaki mennyit nyom, hogy mennyi pénze van, a viszonylagos gazdasági jólét ellenére a sovány testalkat az ideális.

Az éhezés következtében elmarad a menstruáció, előfordulhat, hogy terméketlenné válik a nő. Lelassul a szívverés, csökken a vérnyomás, a szervezet egyfajta takaréklángon üzemel, amitől lelassul az anyagcsere, gyakori a székrekedés. A csontozat törékennyé válik, az izomzat gyenge, a beteg gyakran fázik és alvászavarokkal küzd. Ha nem kezelik, akkor végső esetben halállal is végződhet.