Amikor magas a munkanélküliség, akkor kevésbé nézik jó szemmel, ha az ember elégedetlen a munkájával. Hiszen legalább van állása, becsülje meg.

Mi a helyzet akkor, ha ez a munka viszont szenvedés? Egyes munkahelyeken a költséghatékonyság érdekében ugyanannyi feladatra jóval kevesebb embert alkalmaznak, így sokszor több ember munkáját kell ellátnia valakinek, ami fizikailag és lelkileg egyaránt megterhelő lehet.

A munkaundor miatt csökken az aktivitás, a feladatokat lassan, kedv nélkül végezzük. Egyre feszítőbb az ellentét az elvárások és a megélt érzelmek között: egy kutatás szerint a megkérdezett magyarok egyharmada nem érzi biztosnak a munkahelyét, és sokan nem tehetik meg, hogy felmondjanak és vállalják, hogy hónapokra állás nélkül legyenek, hiszen sokszor nemcsak magukról kell gondoskodniuk, hanem a család anyagi biztonságának megtartása is az ő feladatuk.

A hosszú munkaidő (több, mint heti 55 óra) káros hatással van a testi és lelki egészségre is. Akik sokat dolgoznak, általában nem alszanak eleget, gyakoribbak a depresszióra utaló tüneteik, és hajlamosabbak több alkoholt is fogyasztani. Üzleti szempontból sem érdemes túlhajszolni az alkalmazottakat, ugyanis az agyi teljesítmény jelentősen romolhat, problémák jelentkezhetnek a rövid távú memóriában és a szófelidézés terén is.

Sokszor azonban a munkavállaló nem teheti meg azt, hogy lazítson, kevesebbet dolgozzon. Még gyakran a betegséget is háttérbe szorítják, annyira vigyáznak az állásukra. Ahhoz, hogy elkerüljük a teljes kiégést és a stressz következményeit, érdemes a munkahelyünkön és azon kívül is kellemesebbé tenni az életünket.

A munkahelyet próbáljuk kényelmesebbé, otthonosabbá tenni, ha megoldható, hiszen minél jobban érezzük ott magunkat, annál szívesebben dolgozunk. Keressünk színes megoldásokat: vigyünk növényeket, virágokat, vagy legalább öltözzünk kicsit színesebben. Próbáljunk jó viszonyt kialakítani a kollégákkal. Ne úgy álljunk hozzá a munkának, hogy milyen sok óra van még hátra estig, hanem bontsuk kisebb egységekre a napot: tartsunk rövid szüneteket (óránként tíz perc egyébként is „kötelező” lenne): igyunk meg egy kávét, együnk egy könnyű tízórait, vagy néha jutalmazzuk meg magunkat egy finomsággal.

A munka utáni időt és a hétvégéket pedig töltsük a barátokkal, családunkkal a szabad levegőn, menjünk sétálni, túrázni, kirándulni vagy sportolni. Egy hirtelen ötlettől vezérelt piknik is kellemes perceket tartogathat. Ne az legyen az egyetlen kikapcsolódásunk, hogy hazatérve leroskadunk a tévé elé, vagy beesünk az ágyba aludni.