Húszas éveim elején tettem szert az első mobiltelefonomra. Olcsó és nagy volt, rendszeresen problémák voltak vele, de az enyém volt. A családunkban nekem volt először, ott úttörőnek számítottam.

Nem vagyok függő kapcsolatban vele, rendszeresen nem hallom meg, ha csörög, néha elfelejtem magammal vinni – ezekkel kicsit dühítem is az engem elérni szándékozókat –, de napi szinten használom, és nem szeretnék megválni tőle. Számos hír és rémhír keringett már akkoriban is arról, hogy milyen káros hatásai vannak, de a kutatások sokáig nem tudták bizonyítani, hogy veszélyes, csak feltételezték.

A BBC honlapján május 31-én közzétett hír szerint azonban az Egészségügyi Világszervezet rákkutató hivatal szerint a mobiltelefonok használata esetleg rákkeltő. Bár a kapcsolat még nem nyert bizonyosságot, azonban nem volt egyértelműen kizárható, hogy nem okoz rákos megbetegedést, ha használjuk a készüléket.

A WHO ötféle címkével ruházhatja fel a termékeket aszerint, hogy rákkeltőek-e vagy sem: rákkeltő, valószínűleg rákkeltő, esetleg rákkeltő, nem sorolható be, vagy nem rákkeltő. Azért kapta a mobiltelefon az esetleg rákkeltő címkét, mert összefüggésbe hozták egy agydaganat, a glioma kialakulásával. A glioma ugyan jóindulatú daganat, de elfajulhat, valamint elhelyezkedése miatt rossz következményekkel járhat.

A mobiltelefon mellett ugyanebbe az esetleg rákkeltő kategóriába tartozik többek közt a kipufogógáz, a kávé, és az ólom is. Ennél rákkeltőbbnek nyilvánították például a nikotint, az UV-sugárzást, az azbesztet vagy a kvarclámpát.

Arra is rámutattak, hogy az agydaganat kockázata hasonló azoknál, akik nem használnak mobiltelefont, illetve az előfordulások aránya nem nőtt meg az egyre elterjedtebb mobiltelefon-használat ellenére sem.

A rákkeltő hatás azonban nem zárható ki, de ehhez hosszú távú, több évtizedes kutatás szükséges.