Néha kellemetlen helyzetbe kerülök, amikor döntenem kell. Persze vannak könnyű döntések, nem szoktam órákig azon gondolkodni, mit reggelizzek – véges is a lista-, vagy hogy mit vegyek fel, de néha elég kellemetlen tud lenni a helyzet.

Legutóbb akkor volt kínos a szituáció, amikor egy étteremben nem tudtam választani. Abban már rutinos vagyok, hogy ha a pincér az innivalóról kérdez, de az ételek közül nehéz volt választani. Kettő is tetszett, a pincér már ott állt és rám várt – ettől még inkább kiborulok, és sürgetőnek érzem, hogy döntsek. Végül csak sikerült döntenem, bár a pincér is segíteni szeretett volna – mint kiderült, ő is azt ajánlotta volna, amit rendeltem. Az is lehet, hogy ha nem lettem volna éhes, akkor könnyebben választottam volna? Egy kutatás szerint ugyanis ez is előfordulhat.

Tényleg ennyire nehéz lenne dönteni, vagy csak én komplikálom túl? A fenti esetre valószínűleg az utóbbi az igaz. Az is lehet, hogy minél inkább meg akarjuk magyarázni, észérvekkel alátámasztani egy döntést, annál inkább elbizonytalanodunk. Hiszen köztudott, hogy a vásárlás során adódó döntéshelyzetekben nagyon gyakran az érzelmeinkre támaszkodunk, nem azt vesszük meg, ami kell, hanem ami tetszik, ami szebb. Ezek pedig szubjektív jellemzők, rajtunk áll, mit tartunk csábítóbbnak. Sokszor tényleg elég lenne mélyen magunkba nézni és megkeresni pár fontos érzést: szeretném-e, hogy megtörténjék az, amiről döntenem kell? Boldogabb lennék-e, ha az A-t választanám a B helyett? És úgy kellene ilyenkor dönteni, hogy minden külső (zavaró?) tényezőt kizárjak. Ne az számítson, hogy mások szerint nekem mi a jó, hogyan kellene választanom, hanem az, hogy nekem valójában mi okoz örömet. Mert ha mások miatt választom A-t, és mégis balul sül el, akkor nemcsak a tanácsadóra, hanem magamra is dühös lehetek. Hiszen senki nem kényszerített arra, hogy azt tegyem, amit a másik tanácsolt, és magamat mégiscsak jobban kell(ene) ismernem, és tudnom, hogy mi a jó nekem.

Vannak persze olyan döntések, amelyeket nem biztos, hogy átlátunk, és érdemes ilyenkor mással is megbeszélni a több szem többet lát elve miatt, de a döntésnek mindig sajátnak kell lennie. Ha egyezik is azzal, amit a másik gondolt, de magaménak kell, hogy érezzem, és ha nem jól döntöttem, akkor magamat hibáztatni érte, nem a másikat.